szövegértés

1. Olvasd el a mesét! Oldd meg a feladatokat!

A hétalvó malac

Murci, a malac nem bírt reggel felkelni. Ébresztőórája hangosan csengetett

hétkor, de Murci nem hallotta.

Nyolckor beröppent a tanyaudvarról a kakas, felszállt az ágy fejére, és fél

órán keresztül kukorékolt, olyan hangosan, ahogyan a torkán kifért. Murci malac

mégsem ébredt fel.

– Hadd próbáljam meg én is - mondta a bagoly, és kilenctől tízig huhogott.

– Akkor hazarepült, hogy estig aludjon.

Hát Murcit nem lehet felkelteni.

Tizenegy órakor az öreg, szürke szamár dugta be a fejét a hálószoba ablakán.

Fülsiketítően iázott Murci fülébe; végül a többiek arra kérték, hagyja már abba!

Hogy alhat Murci ekkora lármában? Hát már sosem fog felébredni?

Tizenkét órakor azt mondta a gazdasszony:

– Én tudom, mitől ébred fel Murci.

Kinyitotta a szoba ajtaját és bekiáltott:

– Az ebéd tálalva!

Murci abban a szempillantásban felébredt, és kirohant ebédelni.

Ugye, most már te is fel tudnád kelteni a hétalvó malacot!

(Ann Mckie: Félszáz esti mese)

Sorold fel az összes szereplőt!

______________ , ______________ , ______________ ,

_______________ , _______________.

Számozással állítsd sorrendbe az eseményeket!

___ A szamár és a bagoly sem jár sikerrel. ___ Murci órája hiába csörög.

___ A kakas nem tudja felkelteni. ___ A gazdasszony tudja a megoldást.

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

A jószívű kislábas

A kislábas hosszú éveken át szolgált a konyhában, sok finom falattal örvendeztette

meg a családot. A sok szolgálat azonban tönkretette az egészségét:

kilyukadt az alja, s ha szerették is már, kacsingattak egy új kislábas felé.

Aztán eljött a szomorú nap, a kislábas kikerült az ócska holmik közé, a

kamra mélyére, aztán egy lomtalanításkor kidobták az udvar végi szemétdombra.

A kislábas sokat álmodozott, visszaemlékezett azokra a szép napokra,

amikor forrt benne a teavíz, főtt a tojás, a bableves, a tej, amikor nagymama

illatos kávét főzött benne. De mindez elmúlt, vége, haszontalan lett, nem kell

senkinek.

A Nap is csak nevetett rajta, az eső meg verte, gyomok is nőttek körülötte.

Így teltek a napok, hetek, mígnem egy napon valaki ráköszönt:

– Szia, kislábas!

– Szervusz, szervusz! Ki vagy? – köszönt illendően és kíváncsian nézett körül.

– A zöld gyík vagyok. Megengednéd-e, hogy beköltözzek hozzád? Kérlek,

legyél a lakásom, nálad akkor is meleg van, ha gyengén süt a Nap.

– Boldogan! – örvendezett a kislábas – gyere csak, gyíkocska!

A gyík is boldog volt, mert nemcsak lakásra, hanem jó barátra is talált.

Együtt töltötték el az egész nyarat, az őszt, és csak amikor elkezdett szállingózni

a hó, akkor keresett magának melegebb, védettebb helyet a gyík.

– Ne haragudj, hogy most elmegyek – mondta – itt a szabadban megfagyok.

De szeretném tudni, visszajöhetek-e hozzád?

– Alig várom, hogy tavasz legyen.

Ha a szemétdombon, erdőszélen látsz egy kidobott kislábast, gondolj arra,

hogy lám, neki is van még feladata.

Húzd alá a szövegben, miről álmodott a kislábas!

Számozással állítsd sorrendbe az eseményeket!

__ Kidobták a szemétdombra.

__ A gyík és a kislábas barátságot köt.

__ A kislábas kilyukadt.

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatot!

Mesemorzsa

Két kicsi hangya elindult szerencsét próbálni. Mentek-mendegéltek, fűszálról

fűszálra másztak, repedésből hasadékba kószáltak. Bejártak már vagy tíz

tenyérnyi helyet, dél volt már, s még semmit se leltek.

– Enni kéne. Étlen nem lehet menni.

– Lehetni lehet, csak lassabban – fejezte be a sopánkodást a bölcsebbik

hangya. Azzal tovább mendegéltek, másztak. S egyszer csak nekimentek

egy majdnem mogyorónyi morzsának.

Pihentek egyet, s nekiláttak a hurcolkodásnak. Azaz csak láttak volna.

– Mit cipeljük a bolyba! – gondolta s mondta a ravaszabbik hangya.

– Együk meg itt helyben.

– Nem bánom, faljunk belőle, hogy kapjunk erőre – egyezett bele a másik –,

amennyit mi eszünk, meg se látszik.

– Az egészet megesszük!

– Az egészet nem lehet, nem engedi a hangyabecsület.

– Fütyülök a becsületre. Éhes vagyok, meg akarom enni a részem.

A vitatkozásra melléjük szökkent a levelibéka.

– Na nézd csak – hümmögte –, a hangyák összekülönböztek a koszton. No

majd elosztom én nekik – azzal hamm, a béka bekapta a morzsát.

Azóta a hangyák, amit találnak, szótlanul hazacipelik-hordják. Haza a bolyba.

(átdolgozás Kányádi Sándor nyomán)

Pótold a mese megfelelő szavaival a hiányos mondatokat!

A két kicsi hangya elindult _______________ próbálni. Egyszer csak találtak

egy _________________ nagyságú morzsát. A két hangya azonban

_______________________ a koszton. A ____________ bízták az

osztozkodást, de az ____________ a morzsát. Azóta, amit találnak,

_________________________ a hangyák.

Olvasd el a mesét, majd válaszolj a kérdésekre!

A kis nyírfa

A parkban egy kis nyírfa állt. Fiatal, zöld levelei voltak. De

a nyírfa nem szívlelte a zöld leveleket. Valami különlegeset

akart. Egy nap így susogott a szélben:

– Semmit sem szeretnék jobban, mint aranyleveleket!

Amint a kívánság elhangzott, a nyírfa zöld levelei változni kezdtek. Amikor

a Nap első sugarai kisütöttek, a kis nyírfa úgy ragyogott, mint a színarany.

Egy járókelő ámulva érintette meg az arany leveleket. Azután néhányat

letépett és beletett a zsebébe.

– Ez szemtelenség – mondta bosszúsan a kis nyírfa, de semmit sem tehetett.

Később egyre több és több ember érkezett mindenfelől. Mindenki akart

legalább egyet az aranylevelekből.

– Miért is akartam aranyleveleket? – kesergett a kis nyírfa és nagyon boldogtalanul

érezte magát.

Ám a szél meghallotta a kis nyírfa bánatát és gyengéden ide-oda rázogatta.

És egy napon, amint az első napsugár előbújt, a zöld levelek újra megjelentek

a csupasz ágakon.

(Újhelyi Éva fordítása)

Hol játszódik a történet? _______________________________________

Mit nem szívlelt a nyírfa? _______________________________________

Mi volt a kívánsága?___________________________________________

Miért lett bánatos? ____________________________________________

Ki segített a nyírfácskán? ______________________________________

Olvasd el a következő szöveget, majd oldd meg a feladatokat!

Minden nyugovóra tér

Most minden elcsendesedik odakint, minden, ami egész napon át hangos

volt, eleven és vidám.

A nap lenyugodott, a virágok észrevétlenül bezárják illatozó kelyhüket, és

elalszanak: a fehér százszorszépek és a vörös rózsák, a kék harangvirágok

és a sárga oroszlánszájak mind-mind elalszanak. A fű meg a gabona is nyugovóra

tér.

A mezőkre lenge fátyol terül, olyan lágyan, mint a lehelet. A madarak is abbahagyták

az éneklést, csendben ülnek a fészekben, szárnyuk alá dugott

fejjel. A vidám halacskák békés öblöt keresnek a sötét, áradó vizekben. A kis

patak néha még loccsan, csobban egyet álmában, aztán elcsendesedik. Már

a szorgalmas méhecskék sem zümmögnek a kertben, alszanak ők is az

illatos lépben. A barna csikó, mely egész nap ugrándozott, az istállóban pihen,

kis fehér nyuszink sem ugrándozik már a fűben.

Egy-egy eltévedt szélroham még átszalad az utcákon vagy a háztetők

felett. Itt-ott megrázza az ablaktáblákat, másutt meg a vadszőlő levelei között

susog. Hamarosan ő is elcsendesedik a völgyben. Már csak a kutyák vannak

ébren, néha-néha felugatnak, főként mikor feljön a hold, vagy egy késői járókelő

léptei kopognak az utcán.

Az egész világ csöndes, egyre csöndesebb. Sötét és néma. Az égen ezer

csillag pislákol, a hold puhán önti fényét a földre le. Nem tart már soká, a gyerekek

is mind elalszanak szobácskáikban, szépet álmodnak, és mosoly bujkál

rózsaszín arcocskáikon.

Mely napszakról szól a szöveg? _________________________________

Húzd alá a szövegben kék színessel a virágneveket, zölddel az állatneveket!

Olvasd el a mesét!

Szvetlana és Dávid

Szvetlana öccse, Dávid vadász volt. Egy nap úgy megbetegedett, hogy

nem tudott felkelni az ágyból. Hát Szvetlana fölkapaszkodott az égbe, hogy a

Naptól kérjen segítséget.

A felhő szélén egy öregasszonnyal találkozott. Megkérdezte tőle:

– Hogy jutok el a Naphoz?

– Én az anyja vagyok – mondta az asszony. – Miben segíthetek?

Szvetlana elmesélte az öccse betegségét, mire az öregasszony így felelt:

– A fiam, a Nap nem nagyon kedveli az embereket, de én majd söprűvé

változtatlak, és a sarokba támasztalak. Mikor hazajön a fiam, a Nap, kikérdezem

a dologról.

Amikor a Nap hazaért, az anyja megkérdezte:

– Mondd, kisfiam, jól viselkedtek az emberek?

– Egy Dávid nevű vadász kivételével – felelte a Nap. – Mert ez a Dávid akkora

zajt csapott a puskájával, hogy felbosszantott. Meg is kellett babonáznom,

hogy csendben maradjon. De ne aggódj, Anya, ha a fiú tizenhét napig

egy sötét szobában marad, meggyógyul.

Ahogy a Nap nyugovóra tért, az anyja visszaváltoztatta a söprűt Szvetlanává,

és a lány visszatért a földre. Dávidot meg tizenhét napig egy sötét

szobában tartotta, és az öccse meg is gyógyult. És hogy a Nap még egyszer

méregbe ne guruljon, Szvetlana eldugta a puskát. Dávid meg csendesebb

foglalkozást választott, és élete egészséges maradt.

(orosz népmese)

Sorold fel a szereplőket! _______________________________________

Igazak (I) vagy hamisak (H) a következő állítások?

…… Szvetlanának a Nap anyja segített.

…… Dávid nem viselkedett jól, ezért a Nap megbabonázta.

…… Dávidot bátyja tizennégy napig egy sötét szobában tartotta, hogy meggyógyuljon.

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

Az öreg nagyapó és a kisunoka

Volt egyszer egy vénséges vén öregember, alig látott, süket volt az istenadta,

és a térde is reszketett. Ebédnél alig tudta a kanalat kézben tartani,

kiloccsantotta a levest az abroszra, és a szájából is visszalottyant valami mindig.

A fia és a menye fintorogva fordultak el tőle, és végül is a jó öreg odaszorult

a kemence sarkába, ott eddegélt, agyagtálacskáját az ölében nyugtatva,

és mert elég szűkösen mérték eledelét, időnként az asztal felé pillantott,

és szemét elfutotta a könny. Egyszer reszkető keze még a tálacskát sem

tudta tartani, földre pottyant, és darabokra tört. Szidta is a fiatal menyecske,

ő azonban szót sem szólt, csak sóhajtozott. A menyecske akkor fatálat vásárolt

neki néhány garasért, hogy egyék abból, jó az neki.

S hogy így üldögéltek ebédnél, látják, amint a négyéves kisunoka a földön

egy deszkácskából valamit eszkábál.

– Hát abból mi lesz? – kérdezte az apja.

– Kisvályú – válaszolta a gyerek. – Ebből esznek anyuka és apuka, ha én

majd nagy leszek.

Az asszony és az ember egymásra néztek, lassan megeredt a könnyük.

Újra az asztal mellé ültették nagyapót, és attól kezdve mindig velük együtt

evett, nem szóltak egy szót sem, ha kiloccsantotta a levest.

(Lev Tolsztoj meséje)

Hogyan bánt nagyapóval a fia és a menye? _______________________

Miért kapott fatálat nagyapó? ___________________________________

Miért faragott kisvályút a kisunoka? _____________________________

Mire tanította meg a kisunoka a szüleit? Húzd alá a helyes választ!

 a) Hogyan kell kisvályút készíteni.

b) Az idős szülőket is tisztelet illeti.

c) Mindig együtt kell étkeznie a családnak.

Olvasd el a mesét, oldd meg a feladatot!

Pitty-potty és litty-lotty

Csüngött a jégcsap nagy hegyesen az ereszen. És olyan peckesen,

gőgösen nézett alá a befagyott pocsolyára, mintha nem is egy anyától lettek

volna. De ez egy cseppet se bántotta a páncélba öltözött pocsolyát.

– Hé, te! – mordult le a jégcsap, mint egy goromba úr a cselédre.

– Szólítottál, testvér? – rebbentette fel lecsukló hópilláit a szundikáló pocsolya.

– Testvéred a tócsa meg a sárlé, megdermedt litty-lotty! Meg ne lássalak

többet itt, alattam!

– Ha én litty-lotty, akkor te pitty-potty, testvér! De nagy legény vagy, mióta

meggémberedtél! Fenn hordod nagyon azt a lelógó orrod. Pedig emlékezhetnél,

hogy velem együtt egy szürke felhőből születtél!

– Én veled, testvér? Soha, soha!

A szóváltás közben a jégcsap észre sem vette, hogy egészen kimelegedett.

Amire észrevette, már késő volt, mert: – Kipp-kopp! – kezdtek hullani

róla a cseppek. – Kipp-kopp, pricc-precc – robbantak szét, ahogy a pocsolya

jegére csöppentek. De aztán fölkelt a nap is. És engedett a pocsolya is.

– Pitty-potty, litty-lotty. – Délre már boldogan ölelkeztek a pocsolya s a volt

jégcsap. Egymást noszogatva indultak a sánc felé, hogy onnan a patakba, a patakból

a folyóba fussanak, hogy a tengerbe érve hatalmas hajókat ringassanak.

És alig várták, hogy újra felhőként szállhassanak az egyre kékülő égen,

ahol majd gyönyörű repülőgépek bújócskázhatnak bennük.

(Kányádi Sándor – átdolgozás –)

Egészítsd ki a mondatokat a mese alapján, majd

számozással állítsd sorrendbe!

___ A jégcsap __________kezd.

___ A volt jégcsap és a pocsolya hosszú __________ indulnak.

___ A jégcsap és a pocsolya _________________ keveredik.

Olvasd el a mesét, felelj a kérdésekre!

A jégvirág

Egyszer réges-régen, amikor már ismerték az ablaküveget, történt, hogy

főzés közben a fedő alól a kíváncsi gőz kiszökött és a nagy szabadságvágyában

a konyhában összevissza lebegett örömében.

A bejárati ajtón nagy fényességet látott s elhatározta, hogy kiszökik az

égen szálló rokonaihoz.

Odakint iszonyú erővel támaszkodott neki a tél az ajtónak. Be akart törni a

meleg lakásba, de az ajtó útját állta.

A gőz tett még egy tiszteletkört, és nekirohant az ablaküvegnek. Pillanatok

alatt odafagyott és amolyan szép virágszirom-alakzatot, különböző formákat

vett fel. Bárhogy is próbálkozott, hogy visszaszálljon, sehogy sem sikerült,

egyre jobban odatapadt.

A gyerekek azonnal észrevették a szép téli látványt, s gyönyörködés közben

mindjárt elnevezték jégvirágnak.

Sokáig nem mertek hozzányúlni, féltek, hogy ők is odafagynak. Nézegették

a jégvirágformákat, amiket még a festő és grafikusművészek is megirigyelhettek

volna, olyan szépek és tökéletesek voltak, hogy utánozni nem lehetett őket.

Aztán véletlenül valamelyik gyerek hozzáért, ottmaradt az ujjlenyomata, s

ez felbátorította őket, hogy figurákat állatokat rajzoljanak rá.

Azóta minden gőz, pára, amelyik véletlenül megszökik télen a fazékból,

kuktából, így jár. Odafagy az ablakra, s jégvirágként díszíti az ablaküveget.

(Kanizsa József)

Mit tervezett a fedő alól kiszálló gőz? _____________________________

_____________________________________________________________

Hogy keletkezik a jégvirág? _____________________________________

_____________________________________________________________

Írd ki a szövegből, hogyan fejezi ki az író:

nagyon hideg van kinn: __________________________________________

az ajtó nem engedte be: _________________________________________

Olvasd el a mesét, majd válaszolj a kérdésekre!

Hogyan ajándékozott Mátyás király?

Egy szegény ember talált egy nagyon nagy tököt. Elvitte Mátyás királynak,

odaadta ajándékba. Mátyás meg pénzt adott a szegény embernek, annyi

pénzt, hogy két ökröt vehetett rajta. Így aztán négy ökrön szánthatott, mert

azelőtt is volt két ökre.

A szomszédja gazdag ember volt, kérdezte, hogy hol vette azt a két ökröt.

A szegény ember elmondta, hogy így meg így talált egy nagy tököt, aztán

Mátyás királynak adta ajándékba.

Na, jól van, majd viszek én is valamit.

Volt neki egy szép csikója, odaadta Mátyás királynak ajándékba. Nézi Mátyás

a szép csikót, egyszer azt mondja:

– Ez már csakugyan szép csikó, ilyent még magam sem láttam!

Odavezeti a gazdag embert a tökhöz, hogy hát ő látott-e már ilyen nagy tököt?

– Na, már ilyent még magam sem láttam!

– Na, legyen a magáé azért a csikóért!

Mert Mátyás király tudta, hogy gazdag ember, nincs rászorulva a pénzre.

Azt a tököt adta néki, amelyiket a szegény embertől kapott. Ilyen igazságos volt.

(vajdasági népmese – Kiszombor)

Hogyan lett négy ökre a szegény embernek? ______________________

Mit tudott Mátyás király a gazdag emberről? Húzd alá a szövegben!

Melyik szólás illik leginkább a meséhez? Húzd alá!

a)     Rossz lóra tesz. b) Igazság a bírság. c) Gazdagnak ad alamizsnát.

Olvasd el a mondát!

Mátyás király Jénében

Mátyás király egyik hadnagyát Jéney Péternek hívták. Gömörbe való volt,

Jénébe. Egyszer meghívta a királyt, látogassa meg a faluját. A király elfogadta

a meghívást. Amikor Gömörben járt, Harmacról a cikóházi völgyön

keresztül lóháton ment át Jénébe. A házhelypusztai dombon a király lova egy

nyúltól megijedt és megugrott. Erre a király nem számított. Kiesett a nyeregből.

Homlokával bukott a földre. Nem lett semmi baja. Ezt a földet azóta

Mátyás homlokának hívják.

Jéney Péter nőtlen ember volt. A vendégséget úgy tudta megtartani, hogy

Rimaszécsből, a gazdag Széchy Máriától kért kölcsön márványasztalt, abroszt

meg evő-ivóedényeket. Egy darab földet adott értük zálogba. A lakomát

a jénei határban, egy szép völgyben tartották. A király vidáman mulatott. Megtetszett

neki az abrosz, amivel a márványasztal le volt terítve. A hűséges hadnagy,

hogy örömet szerezzen a királynak, odaajándékozta az abroszt. Azóta

annak a helynek, ahol Mátyás király a nevezetes abroszról lakomázott,

Abroszka-völgy a neve mind a mai napig.

Jénéből ment aztán Mátyás király Sajógömörbe, ahol a szőlőhegyen megkapáltatta

az urakat.

(Kriza Ildikó: Mesék és mondák Mátyás királyról)

Számozással állítsd sorrendbe a történéseket!

___ Mátyás királyt Jeney Péter vendégségbe hívja.

___ A király továbbindul Sajógömörbe.

___ A hosszú úton Mátyás leesik a lóról.

___ Jenei Péter kölcsönkér Széchy Máriától.

___ A hadnagy Mátyásnak ajándékozza az abroszt.

___ A királynak megtetszik az abrosz.